A diabolo
A diaboló egy zsonglőr eszköz, eredete a 4000 évvel ezelőtti Kínára
nyúlik vissza. A krónika szerint maga Napóleon is diabolózott. Ilyen
történelmi pályafutás után mára egy tökéletesített, műanyagból és
fémből készült változattal találkozhatsz a cirkuszi porondon, a
zsonglőriskolában, a parkban vagy a strandon.
A diabolóban nincs mozgóalkatrész: a színes gumiharangok, a kúpok,
és középen a tengely egy csavarral jól össze vannak húzva. A diaboló
játék közben gyorsan forog, így a pörgettyűhatás miatt nem billen le a
kötélről. A tengely a zsinegen csúszik, súrlódik, ezért időnként hajtani
kell - illetve a trükkök egy része gyorsítja a diabolót. Ezért előnyős, ha
acélból van a tengely, mert az acél tükörfényesre kopik, így a diaboló
kevésbé fékeződik. A sebesség megtartásához másik fontos tényező a
méret és a súly. A diaboloklubosok leggyakrabban a tizenhárom
centiméter átmérőjű, háromszáz grammos változatot használják.
Ennek már közepes sebességnél is jó az iránytartása, és nem lassul le
túl hamar.
Diabolózsinórnak elég sokminden megfelel. Legfőbb kritérium a kötéllel
szemben, hogy kis átmérőjű legyen (<2mm). A klub által használt
zsinórok között két lényegi eltérés van, mégpedig, hogy a gyári
diabolókötél és az 1mm-es lavinazsinór merevebb, míg a reluxazsinór
és a 2mm-es hegymászózsinór rugalmasabb. Ez utóbbit mi nem is
használjuk. Guirinek például reluxazsinór van a pálcájába fűzve, Care
és Toti pedig csakis a gyári diabolókötélre esküszik, illetve Totinak
mindegy.
Egy szó mint száz előnyös a körszövött kivitel, mert a külső
szőtt 'harisnya' miatt könnyen csúszik a zsineg önmagán. A képen
fölülről lefelé láthatunk sodrott, fonott, és körszövött madzagot.
A sokféle kötél közös tulajdonsága, hogy idővel elszakadnak. Erről szól
szakadó rovatunk.
A kényelmes kötélhossz megtalálása fontos momentum és nem is olyan
könnyű, mint azt elsőre gondolnánk. A klub tagjai különböző
hosszúságú kötelet használnak. Itt osztjuk meg, hogy mi hogyan
mérjük ki köteleink hosszát.
Forrás:www.diabolo.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
